Az utómunkával sokat hozzátehetünk egy képsorozathoz. Sokak által kedvelt a régies fekete-fehér stílusú képvilág, amint pontosan a tisztasága miatt szeretünk: a színek nem vonják el a figyelmet a témáról: kontrasztosít, és hangsúlyoz ügyesen használva.
Időnként beesnek hozzám kísérők. A fotózandó modell segítője, aki ugyanolyan érdekes lehet, mint aki modellként érkezett. Időnként felborítom a menetrendet, és a segítőt is befogom: irány a gép elé! :)
Ő tetoválóművész. Azokat a felületeket, amiket elér saját magán, azokat ő tetoválta. Rendkívül izgalmas a tetoválás: minden tetovált ember egy két lábon járó műalkotás. Kinek milyen mintázat díszíti a testét: van aki a nonfiguratív dolgokat szereti, van aki a szürreálisakat, és van aki pedig az életét rajzoltatja a bőrére: minden egyes motívum egy-egy pillanat, fontosabb dolog az életéből (család, érzelmek, események). Ágival beszélgettünk is a közelmúltról, nézegettünk általa készített képeket, és a képek sorrendjét végül is a beszélgetés után bennem kialakult benyomás adta meg. A fotókat a motívumok miatt készítettem teljesen véletlenszerű sorrendben, és aztán ahogy néztem a monitoron utómunka közben a képeket, hirtelen kialakult a történet: Pokolból a menyországba. A pokol harsogó szenvedését a kontrasztos, felhúzott színekkel is erősítettem, és ahogy tisztul a kép, haladunk a menyország felé, egyre finomabbak, lágyabbak a színek, végül minden egyszerűen csak fekete vagy fehér...
Képek még:http://minafoto.hu/2011-09-25/pokolbol-a-menyorszagba/
