Nos, hogy fokozzuk a feszültséget a fénymennyiség meghatározásának tekintetében, ott a rekesz is. Az objektívben helyezkedik el, ővele is lehet fénymennyiséget szabályozni. Ez olyan, mint az emberi pupilla, ha sok a fény, érdemes összehúzni, ha kevés, akkor meg jól kinyitni. Ami trükköt hozzáad a képekhez, minél jobban össze van húzva, a képen annál nagyobb a mélységélessége.

Mi is a mélységélesség? A képen az a terület amit élesnek, jól érzékelhetőnek látunk és nem foltosan homályos. Például ha egy közeli poharat nézünk, a mögötte távolban lévő dolgokat nem érzékeljük szabad szemmel sem élesnek. Papírképen ez másként néz ki, ott az objektívvel rajzolt képen ezt szabályozhatjuk. A nagy mélységélességű képeken, mondjuk vegyünk egy kirándulás fotóját: a háttérben lévő látványos nagy hegy és az előtérben vigyorgó rokon is szépen rajzolódik ki, mindketten szép élesek. Kicsi mélységélességű az a kép mondjuk egy babaportrénál, ahol a baba szeme még szép éles, de a háttérben lévő fülecskéje már életlen, sőt a feje búbján göndörödő kis tincsek is csak szépen keretezik a tekintetét, de az élességük nem vonja el a figyelmet a baba tekintetéről, nem a tincsecskék meg a fülecske a lényeg a képen, hanem a baba szeme, és amit azzal mondani próbál. 

Tehát a rekeszeléssel nemcsak a fénymennyiséget szabályozzuk, hanem a mélységélességet is. A számozás fordított, minél nagyobb az érték, annál kisebb a luk az objektívben:

verőfényes napsütésben, havas napsütéses helyen, vízparton ajánlott a 16-22 érték vagy szűkebb,
átlagos napfényben 8-as körül,
alkonyat felé 4,5 vagy annál nagyobb rés.

Az átlagos mélységélességet a 8-as rekesz nyújtja, a nagyobbat a 16-22 és magasabb értékek, míg a kicsi mélységélességet a kicsi számok adják. A rekesz állításával a mélységélességet tudatosan beállíthatjuk a téma hangsúlyozására, ez főként olyan esetekben ajánlott, ahol nem homogén a háttér, hanem mozgalmasan foltos, és az előtérben lévő téma könnyen elveszhet benne. Viszont a rekesz nyitásával a háttérben lévő dolgokról is több fény jut be az objektívbe, tehát vaku használatakor ezt tudatosan alkalmazhatjuk mindkét irányba: ha tudatni szeretnénk a kép nézőjével, hogy a háttérben mi rajzolódik ki, akkor nyithatunk a rekeszen, de ha a háttérben lévő dolgok nem érdekesek, lehúzva a rekeszértéket ott sötétben marad minden. Ezért van a kompakt fényképezőgépeknél vakuzáskor szobában az a jelenség, hogy a kivillantott terület szépen világos, de ahová már a vaku fénye nem jutott el, hiába világított a lámpa a szobában, ott mégis sötét van.