A portréfotózásnál rendszeresen előfordul, hogy nem egy gyakorlott profi modellel van dolgunk, hanem egy feszengő, magát kínosan kényelmetlenül érző emberrel. A félénk modell összehúzza magát a kamera előtt, szó szerint összeesik és láthatóan feszeng. Rendszerint nem tudja hová tegye a kezét és fura pózokban ácsorog, ami abszolút előnytelen neki. Ha lefotózzuk ebben a lelkiállapotában a modellünket, úgy fog kinézni mint akit odatettek. Mint egy rakás szerencsétlenség.
Tehát ebből következik, hogy meg kell nyugtassuk. A feszengő modell feloldásához a legjobb, ha első körben leültetjük, és ha még mindig nem oldódik, a kezébe adunk valamit. Ha már nem egyedül kell botorkálnia a világító lámpák és vakuk, vizsla tekintetű világosító és sminkes meg az objektív alatti kereszttűzben, ráadásul még a kezében is van valami amibe belekapaszkodhat, az már megnyugtató lehet, pláne ha még kedvesen beszélünk is hozzá. Van akit pár mondat megnyugtat, ez lehet akár néhány szó a lámpákról: "Ne zavarjon ez a sok állvány, ezekből jön a fény, ezzel foglak körbeugrálni, de ezt azért csinálom, hogy minél előnyösebb világítás legyen az arcodon..". Van akivel beszélgetni kell, kifaggatni a kedvenc időtöltéséről, felidéztetni vele valami jó dolgot ami igazán szeret. Azonnal megváltozik majd a kisugárzása amint a figyelmét valami kellemes dologra irányítjuk, tökmindegy mi az, lehet az hobbi, sport, a gyerek, amit szívesen csinál, amivel örömmel foglalkozik. Ha konkrét célja van a képeknek, elmagyarázhatjuk hogy mit kell megvalósítania, mi a képek célja, és ki is találhatjuk mi a szituációs környezet. Mondjuk egy fűnyíróreklám bizonytalan mosolyú leányzó modellének elmagyarázhatjuk, hogy épp nyírod a füvet a kertben, és megjelent a helyes új szomszédfiú a másik kertben, tehát has behúz, cici kitol, kecsesen tologatjuk a fűnyírót egy megnyerő mosollyal a "szomszéd felé". És van amikor csak egy kis pohárka finomabb likőrszerűség hozza meg a várva-várt ellazulást. Kellék bármi lehet, az említett fűnyírón kívül kalap, nadrágszíj, egy táska, legyező, notesz, napszemüveg, toll, bármi ami kézbe vehető, megragadható. Jól megfigyelhető, hogy a feszengő modell első önkéntelen mozdulattal a tárgyat maga és az objektív közé fogja helyezni, egy olyan testtartást vesz fel, amivel a kelléket amolyan virtuális pajzsként használhatja.
Lányok esetében egy csokor virág mindig örömet okoz és mosolyt csal. Főként ha jó nagy méretű virág és sok van belőle, és akár egy kicsit el lehet bújni mögé, bele lehet kapaszkodni, közéjük lehet bújni, vagy csak úgy szimplán ott van mint csajos dolog.
