HTML

hogyanfotozzak.hu

Hogyan fotóztam? Fotós szakmai leírások, titkok és trükkök, ötletek, kihívások és megoldások.

Friss topikok

Családi fotózás

minafoto 2012.04.11. 10:03

Több embert egy kupacban fotózni bizony kihívás. Főleg ha nem ismerjük őket, és láthatóan van köztük olyan, aki inkább elmenekülne a fotózás helyszínéről, valamint a háta közepére se kívánja a fotóst. :D Pláne ha többen is vannak a családban így, gyerekek esetén bizony előfordulhat az is, hogy szülői "kényszerként" élik meg a dolgot, és nehéz egy felszabadult mosolyt előcsalni. Ilyenkor készülnek rendszerint a hamvas arcú tinikből durcás görcsgombóc fotók, és a végeredményt látva még joggal is fogja utálni azt is aki a fényképezőgépet feltalálta. Nos, mivel a kelletlenek a legszűkebb keresztmetszet egy csoportos fotón, először őket kell megnyugtatni, hogy tényleg nem fog fájni a végeredmény. Tiniknél ekkor szokott kialakulni a görcsös póz és a bandzsa kínvigyor a fényképezőgépet látva, hogy aztán 30-40 éves korukra már szentül meg legyenek győződve róla, hogy róluk soha, senki egy büdös jó képet nem fog tudni elkészíteni. Pedig igen, csak lazábban kell nekifutni, és hinni benne, hogy ő mégse bányarém. :)

Egy család különböző korosztályú emberekből áll, a legbátrabbak rendszerint a bébikorúak, vidáman vigyorognak és fintorognak bele a kamerába, aztán a a két-három évesek rendszerint 15-20 akár 30 percig igen jól tűrik a fotózást, sőt akár még élvezik is. A háromtól 6-7 éves korosztály igen érzékeny, náluk számít a hangulat, a fotós személye, az első benyomás a helytől. Jártam bizony úgy, hogy a leengedett nagy fekete háttértől megrémült a karon ülő kicsi a stúdióba belépve, azóta különösen ügyelek arra, hogy amíg nincs fent egy világos színű háttér, addig a kicsiket ne vigyék be oda. Gyerekeknél tendencia, hogy ha a fotós beszéli az ő nyelvüket, tündéri képeket lehet róluk készíteni, de ha nem sikerül megtalálni a közös hangot, gyorsan eltörhet a mécses. Az iskolakezdéstől tinédzserkorig rendszerint élvezik a gyerekek a fotózkodást, és itt érkezik a kihívás. Az angyalarcú ropogósan friss és fiatal emberpalántából könnyen nyegle széteső bánatos pacát lehet fotózni, ha ő nem akarja, és nem hiszi el, hogy lehet róla jó képet csinálni.  A szülők főleg rátehetnek egy lapáttal, ha elkezdik erőltetni a gyereket, "a miért csinálod most ezt, pedig megbeszéltük",  a ráripakodás meg főként nem segít, mert a gyerek még jobban begörcsöl, bedurcul, megrémül, sírva fakad kínjában, mert még sosem csinált ilyet, (maximum az iskolai fejlekattintós képeken 15 mp hosszúságban), és úgy tűnik mindenki elvárja tőle, hogy most azonnal profi módon pózoljon. Van amikor az segít, ha anya/apa nem koncentrálja végig a fotózást, hanem hagyja, hogy a gyerek játékként élje meg a fotózást. Sokat tudnak a szülők is segíteni a jó képek összehozásában, mert ha ők is lazák és vidámak, a gyerek érzi, hogy nincs itt semmi gond. Szerencsés, ha fotós úgy általában csípi a gyerekeket, és nem kiképző őrmester módjára vezényli le a fotózást, hanem egy játékos buliként. Kicsiknél segítenek a kedvenc macikkal való közös fotózás, nagyobbaknál pedig az, ha rögtön megmutatjuk nekik a képeket, és látja a végeredményt. A gyerekek maximálisan partnerekké válnak egy fotózásnál, ugyanúgy mint a felnőttek: annyi a különbség köztük, hogy nekik kevesebb a tapasztalatuk minden téren, de ugyanúgy érzik/látják/tudják mi az ami jól áll nekik, ha hagyjuk nekik a maguk szintjén a folyamatokba belelátni. A felszabadult gyerekmosolyt meg sokkal könnyebb fotózni, mint a kikönyörgött kínvigyort. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Brigiékkel könnyű dolgom volt. Anyut már ismertem, és feltételezem mesélt rólam, mert a kicsik ugyan megilletődve, de azért nem túlságosan megrémülve jöttek fotózkodni. Angyalka a legkisebb leányzó láthatóan félt egy picit, Zola pedig a tinédzserek hagyományos fotózás elleni ellenszenvével érkezett. Kittivel könnyű dolgom volt, mert ő láthatóan akarta a jó képeket, így Brigi és Kitti volt a két erősségem, hogy a két tartózkodót meggyőzzük. Elsőként az egész családot fotóztam csoportban, hogy a tartózkodók tudjanak szó szerint egymásba kapaszkodni, és lássák nem lesz veszedelmesen rossz a dolog, nem fáj, nem csíp, és nem lesz se szuri, se feleltetés. 

Angyalka rögtön úgy belejött az elején, hogy rögtön ő jelentkezett utána az egyéni képek fotózására, majd közölte, hogy kérné a sarokban álló angyalszárnyat... :D Hát még jó, hogy odaadom egy ilyen becenevű kislánynak! :D Kitti volt a következő, abszolút magabiztos és vagány csajszi, majd jött Zola, akivel aztán csak megtaláltuk az előnyös oldalát, és végül megcsináltuk még a tinik rémálmát is: a közös képet anyuval, egy valódi mosollyal! :D A testvérpáros képeket már mint a karikacsapás úgy csináltuk, bízom benne, hogy a kicsik is úgy élvezték a fotózást mint én. Végül ismét összetereltem a csapatot és az utolsó képeken már senki se feszeng, lazák, és jól érzik magukat, vidáman egymás nyakában lógnak hogy az egy családnál rendben is van. :D

Köszi nektek, egy élmény volt!  :D

További képek itt:

http://minafoto.hu/2012-04-25/csaladi-fotozas/

 

 

 

 

Címkék: gyermek fotózás családi

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hogyanfotozzak.blog.hu/api/trackback/id/tr734382600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása