A kisállatok fotózásához sok türelem kell. Amíg egy nagyobb állat napirendjét már ismerjük, a gazdája tudja mikor aktívabb, mikor passzívabb - és ehhez tudunk alkalmazkodni, illetve ezt ki tudjuk használni - addig néhány napos tengerimalacok esetén csak a tenyésztői rutin tud ebben segíteni. Érdemes napfény vagy folyamatos fény használatával fotózni, mert az állatok a vaku villogásától rendszerint elfordulnak, őket nem tudjuk megkérni, hogy legyenek kedvesek jólnevelten tűrni a villogást. Ajánlott olyan almot választani, ahol a malacmama már nem az első csapatot neveli, és bízhatunk abban, hogy az összefogdosott néhány napos fiacskáit visszafogadja az alomba, az idegen szag számára nem okoz majd gondot. A kicsik felbátorításához érdemes először többedmagukkal fotózni őket, és utána elválasztva, egyesével. A figyelem éberen tartásához használhatunk uborkát, salátalevelet, csetteghetünk és füttyöghetünk nekik, a várható reakciók mindig az állat egyéniségétől függenek. Vannak félénkebbek, vannak bátrabbak, és vannak a végtelenül kíváncsiak, akik rögtön felfedező útra kelnek és meg nem állnak egy pillanatra sem. Ilyen esetben mindenképpen szükséges segítő igénybevétele (gazdi) aki időnként visszaterelgeti az objektív elé. Több állat fotózása esetén akár több ember segítségét is szükséges lesz igénybe venni. Az esetleges balesetek (ürítés) végett érdemes több háttérrel (esetünkben fehér törülközővel) készülni, hogy a fotózást ne kelljen leállítani e miatt. A három kismalac objektívbe néző képének koreográfiája a következő volt:
- malackák összeterelgetése egy kupacba,
- malackák irányba állítása,
- gazdájuk két tenyérrel lefedte őket az objektív alá bújva,
- visszaszámlálás 3-2-1,
- tenyér lekap malackákról egyre, fényképezőgép elkattint,
- malackák a szélrózsa irányába szétszélednek, futás utánuk…
- mindez megismétlése mindaddig, amíg mind egyszerre néznek fel a tenyérlevételkor. :-)
