HTML

hogyanfotozzak.hu

Hogyan fotóztam? Fotós szakmai leírások, titkok és trükkök, ötletek, kihívások és megoldások.

Friss topikok

A fehéregyensúly - a műfény

minafoto 2012.01.27. 05:11

 

A fény valami különleges dolog, és mi emberek mivel nappali lények vagyunk, az életünket jelentősen befolyásolja a fény minősége. A fehér napfény mindenféle színű fényből közel egyforma mennyiséget tartalmaz, ha szétbontjuk egy prizmával, a szivárvány minden színét látjuk: kék is zöld is vörös is, és az átmenetek is megvannak. De ha a prizmát neoncső elé tesszük, vagy a nap fényét bontjuk szét, esetleg egy izzó fényét vizsgáljuk, másfajta szivárványokat fogunk látni, nem lesznek azonosak, némelyikből akár konkrét szín is hiányozhat (mondjuk a kék az izzóknál). Mindeközben viszont az agyunk kompezál, és amíg világosban vagyunk, törekszik a fehéret fehérnek érzékelni, és a kis színbeli különbségek módosulását nem is érzékeljük, ha külön nem figyelünk rá. 

Na ezért van az, hogy ami a húspultban szép rózsaszínnek látszik fóliás husi, otthon nézve a szobába beszűrődő napfénynél már gyanús, hogy egyáltalán ki kéne-e bontani azt a csomagot... Trükkös a fényforrás amivel megvilágítják. 

Az emberi agy valami csodálatos találmány! Akármilyen kevert fényben is vagyunk, a fehér lapot fehérnek látja a szemünk, pedig nem így van. Az analóg korban, a színes filmekkel együtt jött a feladat, hogy a szobai fényben fotózott képek sárgás-vörösesek lettek, a neoncsőnél lilás vagy zöldes. A színek valahogy sosem úgy jöttek vissza, mint ahogy a mi szemünkkel látjuk: a fehér blúz valamilyen irányban sárgult-vörösödött-zöldült-kékült: mikor milyen fény verődött róla vissza. Anno ez ügyben colormeterekkel mérték ki fény színhőmérsékletét, és szűrőzésekkel, meg speciális műfény filmekkel próbálták visszaadni az agy által kompenzált képet, ma már viszont a digitális korban végtelen jó dolgunk van: a gépek nagy része tartalmazza a színhőmérséklet kompenzációt, a profi gépeken meg akár magunk is állítgathatjuk finom részletességgel a gépet. Így már sokkal könnyebb eltalálni a fehér egyensúlyát. :)

Tehát, tudomásul kel vennünk, hogy a különböző fényforrásoknak különböző színű fénye van, amit bizony a mi agyunk kompenzál. Viszont jó hír, a feladat tanulható, felismerhetjük a fényforrások színét némi odafigyelés árán. A színhőmérséklet mérőszáma a Kelvin, minél alacsonyabb az érték, annál sárgásabb-vörösesebb a fényforrás színe, és minél magasabb, annál kékebb.

Nézzük akkor milyen fényforráshoz milyen értékek tartoznak:

 

Gyertya, tűz: 1900 K
Háztartási izzó: 2800 K
Fotoizzó: 3200 K (régi lámpás műtermi rendszerek, beállítóizzók )
Reggeli, délutáni alacsony napállás: 4800 K
Átlagos napfény, vaku: 5600 K
Napos idő, árnyékban: 6000 K
Nappal, kissé felhős égbolt: 8000 K
Borult, ködös idő: 10000 K

 

Mivel a szemünk leginkább a napfényhez szokott, ez a legtermészetesebb fényforrás amit kedvelünk (és igen széles spektrumban is világít, minden színben), a vakuk színhőmérséklete 5500-5600 K, tehát a napfényre érzékenyített. Az izzó fénye viszont alatta van, ehhez képest sárgább fény. Ezért van az, hogy a beltéri izzók fényénél az előtérben vakuval megvillantott emberek színhelyesek, miközben a háttérben minden sárgás-vöröses.

Ezekkel a fényforrásokkal könnyű dolgunk van, vagy kiválasztjuk hozzájuk a gépen a megfelelő programot (napocska, felhőcske, házikócska, izzócska), vagy nemes egyszerűséggel AWB (auto white balance - automatikus fehéregyensúly)-ben hagyjuk és a gép elvégzi a kompenzációt.

A trükkös fényforrások az olcsóbb, energiatakarékos kompakt fényforrások és a neoncsövek. Ezek a fényforrások sávosan világítanak. Ez azt jelenti, hogy amíg az izzók és természetes fényforrások a vörös és sárga spektrumból többet engednek ki magukból de van bennük icipici kék is, de ezek a trükkösek másként csinálják. A színgörbéjüket megnézve, a kékekből és vörösekből szoktak többet kiengedni magukból, (ekkor lilás a neon fénye), más neoncsövek a kékből és a sárgából eregetnek többet (ekkor zöldes), de semmiképpen se egy jellegzetes görbe mentén alakul a színképük, hanem egyik spektrumból világítanak egy kicsit, a másikból meg nem, a harmadikból meg ismét egy kicsit... hát ilyen mű fények ők. Sávos színképűnek hívják őket. Érdemes prizmával is megnézni ezeket a fényforrásokat, mindegyik mást fog mutatni. 

A fehér papírlap fotózgatása ideális eszköz a fehéregyensúly megkereséséhez. Bár a profik a szürke lapot használják, de ahhoz tényleg vájtszeműnek kell lenni, hogy azon érzékelje az ember elsőre a különbséget.  A fehér póló, blúz és más ruhadarabok kerülendők, mert a mosóporokban lévő optikai fehérítők bizony becsaphatnak minket, meg a gépet is.  Sima fehér bankposta papír (az A4-es 100 v. 80 gr-os), vagy amit a fénymásolóból sikerül kirántani, bőven megteszi. A félfamentes rajzlap, a zöld rácsos műszaki rajzlap nemjó. Egyszerű fehér lappal már el lehet kezdeni a kísérletezést.

Neonfényben érdemes a neoncsőre állítani a gépet, a jobb gépeken kétféle neoncső állítási lehetőség van, egy teszt céljából elkattintott képen megnézhetjük épp melyik az ideális (a lilát vagy a zöldet csíptük el). 

Az izzófényben, szobában napfényre állított gép erősen sárgás képeket fog produkálni. Az izzón hagyott, de vakuzott kép erősen kék és hideg árnyalatokat fog adni, és így tovább, variálhatunk, hogy érezzük a különbséget. A mégjobb gépeken a Kelvin színhőmérsékeletet 100 fokonként lehet változtatni, ezzel is jól el lehet szöszölni, mert sok esetben azért nem működik jól az automatikus felismerés, mert az izzók öregednek, és ahogy fogy az élettartamuk úgy változik vele együtt a színük.

Némi gyakorlással könnyen megtanulható a fények színének felismerése: ha figyelünk, érzékeljük, hogy a napfényből benézve a szobába a felkapcsolt izzólámpa fénye sárgásnak tűnik, az éjszakai városi táj előtt állva pedig különböző színűek a lámpák: az egyiké sárgásabb, a másiké vörösesebb, a harmadiké pedig zöldesebb. A műhelyek rendszerint több fényekt igényelnek, ezért ott rendszerint a költséghatékonyabb  neonfények vannak, naplementekor a kinti vörös fényről benézve pedig ordító fényszín különbséget látunk. 

Amint ezt megtanultuk, rögtön rájövünk, hogy akkor lehet ebből sok nagy szívás lesz, mert sokszor keverednek a fények: a terembe besütő napfény izzólámpás világításnál durván kékül és sokkal élesebb, ráadásul kontrasztosabb is. Innen jön a trükkös rész, hogy akkor most a vakuval még beledurrantsak-e, és ha igen, hogyan... Erről legközelebb... :D

Címkék: színhőmérséklet fehéregyensúy műfény

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hogyanfotozzak.blog.hu/api/trackback/id/tr163889069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása