Hogy lehet az, hogy hol elkenődik a vízcsepp a fotón, hol pedig szinte megfagy, áll a levegőben egyes képeken? Miért van az éjszakai városképen sok elnyúlt lámpafény az autók körül?
A válasz a kérdésre a záridőben rejlik. A záridő konkrétan azt az időmennyiséget jelenti, amíg a képérzékelő lapka fényt kap az objektíven keresztül a zárszerkezet segítségével. A zárszerkezet a másodperc töredékeit vagy akár több másodpercen keresztül is "nyitva" lehet, minél több fényünk van, a kép annál világosabb lesz, de ezzel együtt a témáknak annál több lehetőségük van bemozdulni. Ezt a bemozdulást tudatosan is alkalmazhatjuk mozgások rögzítésére, de zavaró is lehet, ha fontosak a részletek.
Minél hosszabb záridővel exponálunk a képkészítés pillanatában, annál nagyobb esélye van a mozgó tárgyaknak a képen való "elkenődésre". A levegőben "megfagyott" vízcsepp ideális exponálási értéke kb az 1/2000 körül van, de a futó ember lába akár 1/500 1/800- os sebességnél is már élesen rajzolódik ki. A sétáló lábak 1/125-nél merevednek ki, lassabb exponálási sebességnél megjelenik a képen az elkenődött láb jelensége, még lassabb exponálásnál, szürkületben, 1/30-os értékekkel pedig már elkenődött szellemalakokat is fotózhatunk. Értelemszerűen minél gyorsabban exponálunk, annál kevesebb fény jut a képérzékelő lapkára, tehát csínján kell bánnunk az értékekkel. Egy tűző nyári napon elég lehet a kétezredes expozíciós idő, míg egy alkonyati időpontban hiába próbálunk ötszázaddal futó kisgyereket fotózni, az eredmény még magasabb ISO érzékenyítésnél sem garantált. Tehát a záridő megválasztása jelentős mértékben függ a rendelkezésünkre álló fény mennyiségétől. Éjszakai városkép fotózásnál, amikor jellemzően kevés fényünk van, nemcsak a másodperc töredék értékeivel exponálhatunk, hanem több másodperccel is készíthetünk felvételeket. A kompakt kamerák a lassú expoziciós időket egy villogó tenyérrel jelzik, ilyenkor érdemes megtámasztani a fényképezőgépet korláthoz, falhoz, valamilyen stabilabb tereptárgyhoz, esetleg állványra tenni, vagy az önkioldó funkciót használni. Az önkioldóval exponáló, lerakott géppel elkerülhetjük az exponáló kéz jellegzetes "berántó" mozdulatát amivel akár az egész kép elkenődik, bemozdulásos életlenséget okozva.
